11.B 5. forduló

Lengyel szokások és ünnepek

http://i1133.photobucket.com/albums/m595/jeyfors/PolandFlagjpg.jpg

 Ezúttal betekintést nyerhetünk a lengyel kultúrába, illetve ünnepekbe. Természetesen akárcsak nekünk, a lengyeleknek is vannak nemzeti ünnepeik, amiket hagyományosan megünnepelnek. Május 3-án ünneplik az első lengyel alkotmányt, amelyet 1791-ben adtak ki. Ez az egyik legjelentősebb állami ünnep. A másik fontos nemzeti ünnep november 11-én a Függetlenség Napja, amikor az 1918-ban kinyilvánított függetlenségre emlékeznek. Lengyelország hosszú ideig volt idegen (főleg orosz) uralom alatt, ezt sikerült megszüntetni az első világháború végén.

Május 24 a Lengyel –Magyar Barátság Napja, mivel legendás a magyar- lengyel barátság ezt külön ünnepként tartják számon, amiről mi is megemlékezünk. Amikor ez a cikk készül, éppen a lengyel köztársasági elnököt várjuk Szegedre vendégségbe.

Ők is megünneplik május elsejét, május 2-án, pedig a külföldön élő lengyelekről emlékeznek meg, akik egyébként valóságos kis klánokat alkotva szoros kapcsolatban élnek más országokban a világ minden táján.

http://i1133.photobucket.com/albums/m595/jeyfors/konstytucja1.jpg

 De, hogy valamit lengyel kézből is kapjunk, biztos forrásokból megtudtuk, hogy iskolánk egyik tanárnője Tóthné Jura Joanna lengyel származású, így lecsaptunk rá és készítettünk vele egy interjút, amit most itt olvashattok:

Riporter:  A lengyelek mely ünnepeket tartják a legfontosabbaknak?

 Tanárnő: Katolikus ország lévén náluk fontosak az egyházi ünnepek. Ezek közül is a karácsony és a húsvét kap nagy hangsúlyt. A karácsony náluk is három napos, december 24-26-ig. Az ajándékátadás szenteste, vacsora után történik.

 Riporter: A lengyeleknél más a karácsonyi vacsora, vagy épp a húsvéti ételek, mint nálunk?

Tanárnő: Karácsonykor tipikus lengyel ételeket esznek három fogásban feltálalva. Kezdjük az előétellel; a leves náluk fontos szerepet kap. Jellegzetes karácsonyi leves a céklaleves, melynek húsleves alapja van, melybe céklát főznek bele, ami pirosas színt ad az ételnek. Ezt pirogban tálalják.
Másik jellegzetes levesük a gombaleves. Lengyelország erdőkben gazdag, így sok lehetőség nyílik a gombászásra. A leszedett gombát kétféleképpen szokták elkészíteni. Ecetes, hagymás marinának készítik el, vagy szárítják. Karácsony során a szárított gombát egy nappal korábban beáztatják, majd karácsonykor gombalevest készítenek belőle, amiben szintén megtalálhatóak a húsleves alapelemei, csak a gomba a hangsúlyosabb benne.

 Főétel náluk halételek szoktak lenni. A halat többféleképpen is elkészíthetik, füstölve, párolva vagy akár főzve is. A hal azért kap szintén kiemelt szerepet, mivel a Balti-tenger partján fekszik Lengyelország, így lehetőségük nyílik a halászatra. Másik halétel a halkocsonya, amely szintén egy húsleves lé alapból áll, amit haltálakba szétosztanak és egy négybe vágott hal részét rakják bele, sárgarépával és zellerrel. A köret ezekhez az ételekhez általában krumpli vagy köles.

 A desszertekhez nem használnak lisztet csak tojást és zsemlemorzsát. Ilyen pl.: a máktorta vagy a diótorta. Illetve egy másik, jellegzetesen csak lengyel konyhákban megtalálható desszert a hántolt búzából vagy árpából (attól függ mi van a háztartásban) készül, amelyet úgy készítenek el, hogy a magvakat vízben megfőzik, akárcsak a rizst, utána mákot, diót és mézet adnak hozzá. A mák és a magvak a bőség és a gazdagság szimbólumai.

A magyarokkal ellentétben ők nem esznek főzelékeket, mint olyanokat nem is ismerik, egyetlen főzelékféle náluk a sűrített répaszósz, ami a répafőzelékhez hasonlatos. Ők a zöldségeket leginkább párolva, vagy dinsztelve eszik.

 Húsvétkor ők is keményre főtt tojást illetve sonkát esznek. Ezek mellett az asztalon ecetes hagymás hering is szerepet kap. Hideg ételként pedig sózott, füstölt halat tálalnak fel, amely készülhet lepényhalból, pisztrángból, de bármely más halból is.

 Riporter: Mi a helyzet a családi ünnepekkel?

Tanárnő: Azt kell, mondjam, hogy a lengyeleknél a névnap sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a születésnap. Lengyelországban a családok nagyon összetartóak, ami valószínűleg a katolikus gyökerekre vezethető vissza.

Riporter: Milyen furcsa szokásaik vannak a lengyeleknek?

Tanárnő: Azt hiszem furcsaságnak számít, hogy a lengyelek nagyon gyakran ellátják a szavakat kicsinyítő képzőkkel, például: hertbata-herbatka(teácska), mieso-miesko(husika),czekoladc-czekoladko(csokika).

Az angolok mellett a lengyelek is nagy teás nép, szinte bármikor képesek teát inni. Kávét azonban mindig csak hosszú kávét fogyasztanak (lefőzött őrölt kávét), expresszót csak az éttermekben és kávézókban lehet kapni.

Riporter: Ha össze akarnánk hasonlítani a magyarokat és a lengyeleket, milyen különbségeket vehetnénk észre?

Tanárnő: Véleményem szerint a lengyelek vidámabbak, mint a magyarok, ha a lengyel utcákon végigmegy az ember, mosolygós arcokkal találja szemben magát. Sokkal nyitottabbak, szeretik a baráti körüket, harsányabbak, ugyanis egy társaság beszélgetésekor mindenki beszél, de közben azért figyelnek egymás mondandójára.

Ami még különbség, hogy a lengyelek nagyon büszkék arra, hogy lengyelek. Emelt fővel járnak az utcán és vállalják hovatartozásukat. Amire még szintén nagyon büszkék a lengyelek az az, hogy volt egy lengyel pápa II. János Pál pápa.

http://i1133.photobucket.com/albums/m595/jeyfors/ii-janos-pal.jpg

 Néhány személyes kérdés a tanárnőtől;

Riporter: Mikor érkezett a tanárnő Magyarországra?

Tanárnő: Nos, először a szüleim költöztek ide 1971-ben, Édesanyám aktív eszperantista volt és egy eszperantó találkozóra jött Magyarországra 1970-ben, és ez után le is telepedtek itt.

Kezdetben, amíg nagyszüleim éltek gyakran hazalátogattam Lengyelországba, de mikor a nagymamám elhunyt a látogatások száma csökkent. Ezért mára már csak ritkán tudok kijutni, de néha azért szoktam csoportokat vinni ki Krakkóba. Most is tervezem, hogy gyermekeimmel ellátogatok szülőhazámba, hogy kicsit pihenjünk, túrázunk.

 Riporter: Lengyelnek vagy magyarnak érzi jobban magát a tanárnő?

Tanárnő: Szívem mélyén lengyelnek érzem magam, ezért az otthonomban inkább lengyel receptek szerint főzök. Gyermekeimet is megtanítottam lengyelül.

Riporter: Ha lenne lehetősége rá, visszaköltözne Lengyelországba?

Tanárnő: Azt kell mondjam, hogy igen. Hiszen mégiscsak oda nyúlnak vissza a gyökereim, Lengyelország az én valódi otthonom. Persze ez nem azt jelenti, hogy hálátlan lennék Magyarországhoz, hiszen a férjem is magyar, de az ember azért mégis csak érzi, hogy hol az ő helye.

http://i1133.photobucket.com/albums/m595/jeyfors/lengyel1.jpg

 Köszönjük az interjút a tanárnőnek, az olvasóknak pedig reméljük, hogy élvezetes volt!

Az interjút Fődi Kitti és Varga Hajnalka készítette.

Comments

Powered by Facebook Comments


Comments are disabled.